A rizs a több ezer szigetből álló ország alapvető tápláléka. Időszámításunk előtt az első században honosodott meg Indonéziában, ma ötvenmillió tonnát termelnek, az állandóan víz alatt álló területeken évente háromszor is aratnak. A legkedveltebb termény azonban a kókuszdió, hiszen annyi mindenre jó: köretnek, ételízesítőnek, főzéshez is felhasználható, gyümölcs is, s a népszerű tjendolban üdítő ital. Bár a nyolcszáz éves holland uralom, a nagyszámú kínai népesség és a portugál kereskedők jelentősen befolyásolták a szigetek étkezési szokásait, mégis lehet indonéz konyhaművészetről beszélni.
A rizst (nasi) sokféle készítménnyel gazdagítják, és – ha nem köretnek használják – körítik. Az Indonéziában megtelepedett hollandok kialakították a rijsttafelt, a maguk rizses büféasztalát, mely, átvéve a bennszülöttek különleges dekorációs készségét s ínyencséget tanulva a kínaiaktól a terített asztalon gondosan elrendezett, látványosan tálalt ízes fogások nagy változatát sorakoztatta föl az édestől a savanyúig, a semlegestől az erősen csípősig, a hidegtől a melegig. Ilyenkor minden vendég két tányért kapott, egyikre a halat és a húst rakták, a másikra a rizst halmozták. Az étkezés a sokféle fogással két-három órát tartott. amint Indonézia visszanyerte függetlenségét, a holland rijsttafelt felváltotta a hasonlóképpen sok fogásból álló eredeti indonéz prasmanan, aminek a jellegét leginkább a világszerte elterjedt buffet dinner elnevezés érzékelteti.
Bár a rizs és a kókuszdió fogyasztása az egész szigetvilágra jellemző, érthetően nagy a változatossága. Szumátrán kedvelik a fűszeres ételeket, az édességet kevésbé. Nyugat-Jáván az ételek egyszerűbbek, nem annyira fűszerezettek, mint Közép-Jáván, ahol erősebb, csípős ízű fogásokat és sokféle édességet készítenek. Kelet-Jáván sokat adnak az ízek harmóniájára, Borneón a partvidéken a konyha nagyon hasonlít a szumátraihoz, a hegyvidéken jobban kedvelik a zöldségféléket. Bali szigetén élvezik azokat az ételeket, amelyeket tilt a mohamedán vallás.
Az ott elterjedt hinduizmus engedélyezi a sertéshús fogyasztását, s a nyáron sült falatok a sziget specialitásai közé tartoznak. Általánosan elterjedt a szambal, ez a különféleképpen készített csípős-erős ételízesítő, amit főételek mellé szolgálnak fel, s ki-ki tetszése szerint válogat, s vesz egy-két evőkanálnyit belőle. Indonéz étkezések jellegzetes fogása a gado-gado, bablisztből sült, főtt és nyers zöldségekkel vegyített tészta, amit erősen fűszerezett földimogyoró-kókuszmártással tálalnak. Kedvelt az indiai curry helyi változata, a gulai. Indonéziából származik a világ számos országában csemegének számító, sült rákkal ízesített ostya, a krupuk, amire jól csúsznak alkoholos italok.
Forrás: www.mindmegette.hu