Először is tisztázzuk, mi az a bordeaux-i (ejtsd: bordói)? Ha pontosak vagyunk, az a bor, amely a Franciaországban található a bordeaux-i borvidéken, az Atlanti-óceánba torkolló Gironde mellett termő szőlőfajtákból készült. Hirdetés
A földrajzi leírás részben meg is adja a magyarázatot a bordeaux-i borok nagyszerűségére. Az Atlanti-óceánnak ugyanis temperáló hatása van a borvidék éghajlatára, amit a folyók völgyes partszakaszai csak felerősítenek. Ennek a hatásnak köszönhetően a telek enyhébbek, de a nyarak is levegősebbek, így a szőlő nyugodtan, hosszan érhet.
Kapcsolódó cikkek
Sokak szerint ez a titka annak, hogy a bordeaux-i vörösborokban a tannin, a héjból és magból származó csersav olyan szépen simul bele a borba, és ad karakteres, az egész szájat beborító, már-már bársonyos érzést. Illetve, hogy Tokaj mellett, ahol a temperáló hatást a Tisza és a Bodrog szolgáltatja, éppen itt, Bordeaux-ban van a világ másik leghíresebb (fehér) aszúboros vidéke, a nemespenészhez ugyanis pára kell!
A borvidék jellegzetes, fektetett ipszilonra emlékeztető vízrajzát azért érdemes megjegyezni, mert így könnyebben megérthetjük a borsznobok kedvenc szófordulatait, amikor a Bal part, vagy a Jobb part borait dicsérik.
Ráadásul a híres bordeaux-i kékszőlő-fajták megoszlásábanis szerepe van a folyóknak: a Jobb parton a Merlot dominál, a Balon a Cabernet Sauvignon, de ezeket szinte mindig házasítják egymással, és nemritkán egy harmadik világhírű fajtával, a Cabernet Franc-nal. Éppen innen származik a „Bordeauxblend" kifejezés, amely e három fajta valamilyen arányú keverékére utal: ez talán a világ legtöbb borvidékén másolt, követett házasítás, nálunk főleg Villány készít bordeaux-i típusú nagy vörösborokat.
És akkor az árról. A bordeaux-i elsősorban azért drága, mert jó, másodsorban azért, mert óriási hagyománya van, harmadrészt pedig azért – a tradíciótól nem függetlenül – mert jó a marketingje. 1855-ben a párizsi világkiállítás előtt III. Napóleon császár adta parancsba az udvari borkereskedőknek, hogy mérjék fel a bordeaux-i chateau-kat (ejtsd: satókat), azokat a kastélyos borbirtokokat, ahol e híres borokat termelik.
Ez volt a hírhedtté vált 1855-ös klasszifikáció: csupán 4 nagybirtok kapott első osztályú minősítést, és a rangsor – egyetlen kivétellel – azóta sem változott: 1973-ban a Rothschild család tulajdonában lévő Chateau Mouton feljutott az első osztályba.
Érdemes tudni, hogy minél szűkebb a földrajzi meghatározás egy címkén, annál valószínűbb, hogy magasabb minőségű borral van dolgunk. És fordítva: ha a borcímkénk öles betűkkel hirdeti, hogy „Bordeaux", valószínűleg olyan házasítást vettünk, amelyet a borvidék több településéről összevásárolt szőlőből készítettek.
Ettől még persze lehet tisztességes ital, de azzal azért ne csapjuk be magunkat, hogy olyan bort iszunk, amely világhírűvé tette Bordeaux-t.