Este van. Olvasgatni kezdek, egy kis helyi cukrázdába ülve . A gasztro blogolás régóta kedvenc blogtémámmá vált, így este böngészni kezdek egyet. Chili & Vanilia névre hallgat. Már az első oldal érdekes infókat tartogat számomra, közelgő fesztiválok, gasztros eseményekre invítál, vagyis nem is invitál hanem, meghozza az olvasók kedvét. Bemutat, ajánl, meggyőz. Nincs mit csinálj hétvégén, menj ide, kostólj borokat, egyél finomabbnál finomabb ételek és utolsó sorban hízzál meg minél jobban.
Az egész blogon élménybeszámolót olvasgathatunk. Bár az utolsó leveses recept 2011-ből való, elolvasom, reggel főzőtt az RTL-klub műsorában, megosztotta az oldalán is. Kiskoromban sokat hallgattam szüleim intő szavait, egyél levest, a leves a legfontosabb, folyadék és tápláló is egyben. Valahogy sohasem áltak közel hozzám a levesek, nem tudom megfogalmazni pontosan, hogy miért de akárhányszor lehetőségem van kihagyom a leveseket, ezt a szokásomat mai napig tartom. Pedig, azt amit megeszek példáúl másodikként, megehetném a levesbe is. Gombát, húst, krumplit, zöldséget, bármit. Lehet a probléma az, hogy megvan főzve (sőt biztos vagyok benne). Sokszor kiráz a hideg a leveseken, vannak azért kedvenc leveseim nem kell arra gondolni, hogy sosem eszek levest. Hétvégén kötelező. Ahogy a család leűl enni sosem maradhat ki a leves. Olvastam a blogon érdekes leves recepteket, joghurtos sóskaleves, gyömbéres halleves zöldborsóval és rókagombával.
Az utazás címszó alatt, elmeséli egyik szilveszteri élményét, Isztambulban járt, milyen különleges ételeket, italokat kostolt meg. Ilyen a salep is, ami egy forró ital, sajnos már porból is keszűl úgy mint manapság szinte minden, eredetit is lehet még kapni, teázókba és cukrázdákba.
Ma már nemcsak földrajzilag próbálják megfogni a turistákat hanem gasztrónómia szempontjából is. Mennyi helyen jártál már? Annyifére különlegességet ettél is.
Mivel is zárhatnám mai napom, egy meleg teával, egy hűvős őszi estén.