Forrás: www.ferences-sze.sulinet.hu
Az asztali készletek, tálak, tányérok régente fából, égetett agyagból készültek. Etruszk és görög hatásra aztán később elterjedtek (főleg a gazdagoknál) a fémből, sőt, a nemesfémből való tálaló- és étkezőedények. Volt egy sajátosan római jellegű kerámiafajta, melyet az ókor porcelánjaként emlegetnek: a terra sigillata. Az edény vékony falú, sötétpiros, fényes felületét a mindennapi életből vett jelenetekkel díszítették. Egy ilyen, 12 darabból álló terra sigillata-készletet találtak pl. az antik Gorsium (ma: Tác) területén. Ez az ókorban szokásos edényekből áll: 4 db catillus (lapos tál), 4 db paropsis (nagy csésze), 4 db acetabulum (kis csésze). A sigillatákon gyakran találunk bekarcolt, kurzív írással készített feliratokat, melyek a tulajdonos nevét mutatják, akik szívesen jelölték meg kedvenc edényüket.
Nagy művészi gonddal készítették üvegpoharaikat és korsóikat is. De voltak egészen különleges, gyakran gunyoros megfogalmazású ún. arcos edények is. Minden lakomán szerepe volt a nagy, öblös kratérnak, melyben a bort vízzel és fűszerekkel vegyítették. A kratérből egyenes szárú nagy merítőkanállal meregették ki a bort.
A lakoma kezdetekor az első korty bort a földre kellett loccsantani, ezzel áldozva az isteneknek.
Egy igazi lakomáról nem maradhattak el a táncosok és zenészek sem. A vendégek fejét virágkoszorúval övezték, s a termet virágillat töltötte be, ami keveredett a keleti olajok és fűszerek illatával.
Az evőeszközök nem voltak divatban, az egyes fogásokat kellő nagyságúra darabolták, s úgy helyezték az asztalra. S mivel kézzel ettek, fontos volt a kézöblögetés az étkezés során. Kéztörlőnek pedig - ha nem volt a közelben más - megtette egy-egy dúsfürtű rabszolga feje is.
A lakomák láthatatlan szereplője, a szakács általában alacsony származású, gyakran felszabadított rabszolga volt. A feliratok és a ránk maradt szövegek tanúsága szerint pedig férfiak látták el ezt a tisztséget. Rómában a korinthosziak álltak a legjobb szakácsok hírében.
Falusi birtokokon és az egyszerűbb emberek házában (ahol nem tarthattak görög szakácsot) az ókorban is a háziasszony kötelessége volt a főzés.
Rája
1. Tégy hozzá borsot, rutát, hagymát, mézet, garumot, aszúbort, közepesen erős bort, egy kevés olajat. Mielőtt felforralod, hintsd meg liszttel.
2. Főtt rájához: tégy hozzá borsot, lestyánt, petrezselymet, mentát, oreganót, tojássárgáját, mézet, garumot, bort, olajat. Nagyon finom akkor lesz, ha adsz hozzá mustárt és ecetet is. Ha forr, tölts hozzá még bort.
Tintahal
1. A tintahal mellé tégy a tálba rutát, mézet, garumot, garoenumot (a garum egyik fajtája). Önts egy kevés olajat a tintahalra, s jól kend meg borssal.
2. Adj a tintahalhoz borsot, garumot, koriandert, zellert, tojássárgáját, mézet, ecetet, lestyánt, bort és olajat.