Hirdetés
Ebből a kóstolási kortyot általában 15-30 másodpercig tartják a szájukban, ez idő alatt a legintenzívebb az első benyomás. A fennmaradó idő jut a szín és az illat elemzésére. A zsűrinek először ki kell zárnia a hibás, beteg borokat, ezek nem versenyeznek. Utána megszagolják, majd megkóstolják a bort.
 |
| Fotó: MTI/Kálmándy Ferenc |
Sok mindenre kell fi gyelniük, de elsősorban is arra, nem lóg-e ki valami a borból: a sav, az alkohol, a maradék cukor, illetve vörösboroknál a tannin egyensúlya kritikus. Sokat nyom a latban, hogy a pincészet hogyan uralta a választott szőlészeti-borászati technikát: a szüret időpontjának és a héjon áztatás hosszának megválasztásától és az újhordós érlelésen, vagy a reduktív iskolázáson keresztül egészen a seprővel való játékig bezárólag.
Kapcsolódó cikkek
És miközben persze ízlések és pofonok, vagyis mindenkinek más-más borstílus jön be, azért a fentiek bonyolult halmazából előállítható egy olyan objektív szempontrendszer, amelynek segítségével a hozzáértők igazságot tudnak tenni jó és jobb bor között. A bírálatot illetően többféle metódus létezik a világban. A két legelterjedtebb a 20 pontos, ún. Vedel-féle, amely büntetőpontokon (hibák megfi gyelésén) alapul, valamint az újabb, gyorsan terjedő ún. 100 pontos pozitív bírálati módszer. Ez utóbbi meghatározza a verseny lebonyolításának szinte valamennyi szakmai részletét.
Az előírás rögzíti például azt is, hogy a bírálatoknak délelőtt kell folynia, és egy napon 45 száraz vagy 35 édes bornál nem szabad többet kóstolni, hiába köpik ki a bírálók a kóstolt tételeket: az ennél nagyobb mintaszám következtében az érzékszervek annyira elfáradnak, hogy már nem volna lehetséges a megfelelő értékelés. A tökéletesnek ítélt bor minden szempont alapján maximális pontot kap. Magyar bor is volt ilyen: a tokaji Áts Károly Royal Tokaji Esszencia 1999-je Londonban 100 pontot kapott.
VB-információ